Madárrepatriáló telep a Hortobágyon

a

Diploma munkám

Az ornitológus központot és madárrepatriáló telepet a Hortobágyi Nemzeti Park közelében a Gyöngy tanyára terveztem. A helyszín kiválasztásában nagy segítséget nyújtott Kis Róbert ornitológus, aki egy hasonlóan működő közeli tanyán él. A telep speciálisan a közepes- és nagytestű ragadozó madarak – legismertebbek közülük  a fehérgólya, a feketególya, a parlagi sas vagy a vörös kánya – vizsgálatával és gyógyításával foglalkozik. Magyarország szerencsés helyzetben van, mert sok más országgal ellentétben itt még fészkelnek és költenek ezek az állatok. Sajnos fokozottan veszélyben vannak, mert az elektromos kábelek és a mezőgazdasági mérgek fokozatosan tizedelik a madárállományt. A repatriáló telep azért jönne létre, hogy együttműködve más telepekkel, a megsérült állatokat megpróbálja kezelni és visszajuttatni a természetes élőhelyére, mielőtt azok elpusztulnának. Minél több információt gyűjteni azok párzási, költési szokásairól, nehogy a kipusztulás veszélyébe kerüljenek újra. Az a gondolkodásmód, ami egy ilyen tanya létrehozásához és élhetővé tételéhez szükséges nagyon szimpatikus volt számomra, de őszintén kimondva nem ismertem a tanyai lét törvényeit, sem a madarak világát, de egy várostól távoli feladatra vágytam és most úgy érzem, hogy egy csipetnyit közelebb kerültem ehhez a magatartásformához.

map

A Gyöngy tanya, amely ma egy elhagyott romos épületcsoport,  Kócsújfalu  határában fekszik .Gyalogosan ill. terepjáró kocsival közelíthető meg. Tökéletes helyszín. A távolság, amit meg kell tenni, hogy a tanyára eljuthassunk, elegendő arra, hogy a hely szellemének megfelelő állapotba és tisztelettel érkezzünk meg. A telep nem az emberek szórakoztatására, hanem a madarak megmentéséért és megértéséért jön létre, kizárva az állatkertszerű látogatást. A tanyán olyan kutató munka folyik, ami nem választható szét a tanyasi életmódtól. Az ornitológus a madarak között él (a jelen program szerint a családjával). A ma kevéssé működő tanyasi gazdálkodás, megváltozott funkcióval működne tovább és, ha megoldható a madarak zavarása nélkül, akkor egy kis háztáji gazdálkodás is létrejöhet (de ezt nem tekintettem megoldandó feladatnak a tervemben).

foto

A telep két összefonódó világ képére épül: a madarak világára és az ember világára. A kastély romos alapjaira terveztem a lakó és szállásépületet, ami az emberek jelenlétét, élőhelyét jelenti. Tovább haladva érkezünk meg a kutató épülethez, ez jelképezi az átmenetet a két világ között. A régi gazdasági épület külső formáját, szerkezeteit megőrizve rendeztem be és alakítottam ki egy kutató, előadó bázist. A rádió telemetriás mérésekhez szükséges volt, hogy elkészüljön egy magas kilátó, ahonnan minden irányban el tudják végezni a madarak bemérését, nyomon követve az útjukat. A kutató bázissal egyben belépünk a madarak világába és érkezünk meg a volierek közé. A volierek  zárt dobozok, de egy –egy homloklemezük kinyitható.  Fontos szempont ennek a zártságnak biztosítása, mert a telepen tartózkodó állatok többsége hamarosan visszatérhet természetes környezetébe, ezért minimálisra kell csökkenteni az emberrel való kontaktus kialakulásának lehetőségét. A röptetők teteje nyitott ill. az alsó 40 cm-es szakaszt kinyitják hogy megfelelő ventilláció jöhessen létre.

4 voliert alakítottam ki, hogy a térség igényeit kielégítse, de nyugodtan bővíthetőek. Egy gólyavolier és három másik található ebben a csoportban. A leghosszabb röptető a végén szerkezetté csupaszodva ad helyet az utolsó fázisnak.  Itt 2-3 hétig szoktatják vissza a madarakat a repüléshez, a kirepülés után még hetekig visszajárnak, mire teljesen elfogadják régi-új környezetüket. A volier csoport a Hortobágyi nemzeti Park felé tárulkozik ki, utat mutatva régi lakóinak.

Speciális technológiák:

Az elhelyezkedés és  a környezeti adottságokhoz igazodva egy ökologikus szempontok szerint megépíthető telepet terveztem. Gépészeti rendszere geotermikus energia forrást és elektromos áramot használ a fűtés és melegvíz készítéséhez, ill. cserépkályha (vízpatkós rendszerű) fűtés működik a kutató épületben. Nyári időszakban napkollektorok segítségével készül a melegvíz. A geotermikus energiát a talajvíz felhasználásával nyerik egy hőszivattyún keresztül. A felszínre hozott víz a tűzivíz tárolóba ürül, majd egy csatorna rendszeren keresztül a gólya kifutóba kerül vagy a területet behálózó földpartú csatornába torkollik.

A központ nincs a csatorna hálózatba bekötve, ezért gyökértéri tisztító rendszert használok a  szennyvíztisztításhoz.

A tartószerkezetek hagyományos technológiákkal készülnek. A volierek fa tartószerkezetinek kapcsolása a nagyobb fesztávok és szerkezetmagasságok miatt csavarlemezes kapcsolatokkal kapcsolódnak.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

skiccek, makettek

skicc01

szarnykilato01skicc03

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

tervek

01020304

makett02 copy

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: